Közlekedni Koszovóban

Az előző posztban azt írtam, hogy itt minden biztonságos. Egy dolgot elfelejtettem megemlíteni.

A közlekedés maga a káosz, az úttesten átmenni kész életveszély. A sebességkorlátozást még csak – csak betartják, de pl. az egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány lámpát láttam eddig az utakon és pontosan emlékszem arra, hogy ezek közül csak egy működött. Közúti táblákat szintén nem nagyon találni, így csak a jobb kéz szabály és az udvariasság marad, ami korlátozza az autósokat. Délutánonként hatalmas dugók alakulnak a négyes kereszteződésekben, mert még a kötelező haladási irány sincs sok helyen meghatározva, ezért mindenki megy, amerre lát. Néha kicsit olyan érzésem van, mintha mindenki a Józsefvárosi piacon vette volna a jogosítványát. A zebrán nem engednek át, csak akkor, ha kilépek a kocsi elé, de volt már, hogy akkor sem álltak meg, hanem egyszerűen kikerültek.

Ezen a képen a házunk előtt lévő kereszteződés látható. Itt van lámpa és tábla is, de az előbbi nem működik, az utóbbit meg nem használják.

A parkolási szokásaik szintén egészen elképesztőek. Mivel nincs sok parkoló, egyszerűen megállnak a kisebb utcákban egymás hegyén - hátán. Ezzel totális dugót okoznak, és annak a szerencsétlennek, akinek legbelül áll a kocsija, esélye nincs arra, hogy kijárjon onnan még sötétedés előtt.Tegnap kávézgatás közben volt szerencsém végig nézni egy hasonló incidenst. Egy kis utca, amely a Kulturális Minisztérium mellett található, teljesen bedugult az ott parkoló autóktól. Közben a miniszternek meg el kellett mennie valahová, de a sofőr még a kapun sem tudott kijárni. Nyomta a dudát, mint az őrült, jöttek a rendőrök, de nem kerültek elő a kocsik tulajdonosai. Így végül a kávézó asztalait kellett arrébb tolni, így a járdán már el tudott menni az autó. A rendőrök meg ahelyett, hogy az összeset megbüntették volna, egyszerűen letépték a leghátsó kocsi rendszámát, és a tulajdonos nem is kapja vissza addig, amíg száz eurót be nem fizet.

A tömegközlekedés se sokkal jobb, csak buszok járnak, és azok sem túl sűrűn. Összesen 4 járat van a városban, amik elég kiszámíthatatlanok, de cserébe bárhol fel lehet szállni. Vannak persze kijelölt buszmegállók, de sokszor láttam már, hogy egyszerűen csak leintik a buszt, vagy ha éppen áll a jármű, akkor bekopogtatnak az ajtón. A jegy nagyon olcsó, és nem is közvetlenül a buszsofőrnél kell fizetni, hanem van egy erre kijelölt ember, aki körbe- körbe jár és szedi be az új felszállóktól ez pénzt. Ez elég jó megoldás, mert így nem lassítja az indulást (ha esetleg sok a felszálló) és ráadásul egy busz így két embernek ad munkát, ami nem hátrány egy olyan országban, ahol 50%-os a munkanélküliség.

New Born

Mikor eldöntöttem, hogy Koszovóba költözöm, szinte mindenki le akart beszélni róla. Legalább ötven fajta veszélyt soroltak fel, ami egy ilyen helyen egy fiatal nőre leselkedhet.Meg fognak ölni, le fognak lőni, el fognak rabolni, fel fognak robbantani, stb. Azt hiszem az emberek 80%-a ezt gondolja otthon erről az országról meg egyáltalán a Balkánról. Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy ez nem így van. Koszovó gyönyörű, kedvesek az emberek, finomak az ételek, és már egyáltalán semmi veszély helyzet nincs. A térség nagy előnye, hogy még nem mernek idejönni a turisták, ezért az itteniek azt a keveset is megbecsülik, aki ide merészkedik. Angolul ugyan nem sok helyen beszélnek, többen tudnak franciául vagy németül, de ha már minden kötél szakad, a kézzel – lábbal módszer itt is jól működik.

Koszovó függetlenségének kikiáltása óta (2008. február 17.) az országban viszonylagos nyugalom uralkodik. (Ennek alkalmából készítették el a New Born szobrot, ami azóta Pristina egyik jelképe lett.) A szerbek és az albánok most sem puszipajtások, de legalább már nem gyilkolják egymást. Pristinában ebből az ellentétből legalábbis mi nem sokat érzünk. Ez az időszakos béke annak köszönhető, hogy gyakorlatilag az egész ország megszállás alatt áll. A legfőbb hatalmat az UNMIK gyakorolja (az ENSZ koszovói békefenntartó missziója), szinte minden az ő felügyeletük alatt van. Tevékenységüket pedig mintegy 17 ezer NATO katona biztosítja. A helyzet tehát elég stabilnak mondható.

Jelenleg az ország újjáépítése folyik, szó szerint. A házak 80%-át most építik vagy renoválják. Lerombolt, szétbombázott házakat nem nagyon látni, maximum vidéken fordul elő egy –egy golyólyugatta épület. Többnyire azokat sem vakolják be, amik már készen vannak, mert itt az a törvény, hogy csak akkor kell ingatlan adót fizetni, ha teljesen kész a ház (akkor viszont elég sokat). És mivel elég szegények a háború után az emberek, úgy játsszák ki ezt, hogy nem pucolják be az épületeket, így nem nyilvánítható késznek, még akkor sem, ha gyakorlatilag használható állapotban van. Így elég érdekes látványt nyújt a hely, olyan az egész, mint ha egy nagy építkezésen sétálgatnék. A sok por és kosz ellenére (ami a fentiek hozománya) azonban megvan a város sajátos hangulata. Nincs túl sok látnivaló, de egymást érik a jobbnál jobb kávézók és éttermek. Az itteniek 50%-a munkanélküli, ezért jobb híján a lakosság fele a kocsmákban ücsörög, a másik fele pedig őket szolgálja ki. A vendéglátás tehát az itteni csúcs biznisz. Minden ötödik méteren lehet találni egy – egy vendéglátó helyiséget, ezért a verseny nagyon nagy. Iszonyú olcsó minden, de ennek ellenére nagyon finomak az ételek. A felhozatal ugyan nem túl széles, de az albán és olasz kajákból nagy a választék.

Tehát összességében Koszovó jó hely, a Balkánon talán az egyik legjobb.